Szent Miklós életére semmilyen kortárs vagy kicsit később szerkesztett életrajz, - mely történelmileg hiteles adatokat tartalmazna - nincs birtokunkban. Élete, csodatételei elmesélésére a leggyakrabban használt munka a XIII. századból származó 'Legenda Aurea', melyben olyan fantasztikus dolgokat találni, hogy Miklós már a születésének napján felállt a fürdőkádjában.

Az első történelmileg bizonyított feljegyzések Miklósról, Archimandritei Mihálytól vannak a VIII. század végéről, kb. 350 évvel későbbről, mint amikor Miklós állítólag élt. Művének címe: 'A Szentséges Miklós Atyának Élete, Munkája, Csodatételei'. Mihály atya közléseit azért nem szabad komolyan venni, mert sehol nem utal arra: honnét vette adatait, milyen forrásokból merített, ami nem is csoda hiszen nevét, csodatételeit korábban nem ismerték. Természetesen nem mindent ő talált ki, hiszen Miklós legendája több töredék összedolgozásából született meg, de kétségtelen Mihály atyának szabadon szárnyaló fantáziája lehetett. Más, nálánál későbbi hivatkozások sem jelölnek meg semmilyen Mihályt megelőző kútfőt, mint a VIII. század, - mely már önmagában is magáért beszél. Myra városában, - ahol állítólag Miklós tevékenykedett -, nem létezett semmilyen Miklósra utaló hagyomány egészen a IX. századig, mikor a síremlékét is hirtelen megtalálták, benne a szent életű püspök hiánytalanul meglévő csontvázával.  

A helytelenül sokat emlegetett IV. századi legenda vonatkozásokban csupán Miklós életébe is beleszőtt mesemotívumokat találni, de nem konkrét utalást személyére. De, ha már korai feltűnő hasonlatosságokat keresnénk, akkor még visszább is mehetnénk az  időben, mert Philosztratosz a III. században megírta a pogány szent, Apolloniosz életét, melynek több részlete teljesen megegyezik Miklósról közöltekkel. Apolloniosz is szüzességi önmegtartóztatást fogadott, vagyonát ő is szétosztotta a szegények között, szintén segített egy elszegényedett ember leányának hozományhoz jutnia, beleavatkozott egy tárgyalásba és megmentett egy halálraítélt embert, valamint ő is képes volt egyszerre több helyen megjelenni, testet ölteni. Más korábbi legendákban meglévő hármas csoportosítások, - három lány, három halálraítélt katona, három 'szenvedő' kisfiú, háromszor lecsillapítja a tengert, stb. – egy csokorban szedve tanúskodnak arról, hogy itt nem történelmi személyről és nem valós csodák sorozatáról van szó, amiket egy emberhez hozzálehetne kötni. Vannak olyan részletek is Miklós legendájában, mint pl. a szegényeket megsegítő, pénzt osztogató önzetlenül jó szívű szent, melyek megegyeznek és ráillenek a Caesareai Baszileioszról feljegyzett adatokkal.

Szintén találni Mihály könyvében olyan részletek, melyeket nem szívesen ismételnek, propagálnak Miklós szentséges életét reklámozó keresztény társaink. Ilyen az a közlés, mikor Miklóst beiktatják és elnyeri a püspöki széket, majd bemutatkozásnak leromboltatja Myra városa több évszázados Artemisz templomát. Máshol a Nikaiai zsinaton történt szerepléséről azt olvashatjuk, hogy arcul ütötte, felpofozta idős püspöktársát, Áriust, mert nem értett egyet annak elméletével. És a keresztény legenda szerint még itt is csoda történt.
A zsinati törvény, - amit a gyűlés elején megszerkesztettek – kimondta, aki  megüti, megrúgja, vagy bármily fizikai erőszakot alkalmaz egy püspöktársával szemben, az azonnal megfosztatik a püspöki székétől és a gyűlést szégyenszemre el kell hagynia. Ennek ellenére a bátor szívű Miklós mégis megütötte püspöktársát, de még mielőtt Miklóst böntetésképp megfosztották volna rangjától és hatalmától, hirtelen a semmiből megjelent Jézus és Szent Theotokhosz és közölték az ott egybegyűlt püspökökkel: Miklós ártatlan, mert egyedül az igazságszeretete vezényelte tettében, és nem szenvedély vagy gyűlölet szorította össze öklét, mikor idős társát megütötte. Jézus és a szentséges Theotokhosz elérte a püspöki kar kegyes elnézését, és ezért nem lett megbüntetve Miklós a níkaiai zsinaton. Hát lehet valakinek ezeknél jobb prókátora?

Egy másik legendában Myra városa melletti szent ligetben kivágatta Diana (Artemisz) szentfáját, amiért az istennő megakarta büntetni Miklóst, mely természetesen nem sikerült, mert a keresztény Miklós nagyobb hatalommal bírva meghiúsította a pogány istennő szándékát.

Érdekességképpen említenék meg egy későbbi, XI. században szerkesztett legendarészt, amely pontosan visszatükrözi a középkor keresztény szellemiségét. Olyan mint egy horrorfilm részlet. A legenda szerint egy gonosz hentesnél (vagy kocsmárosnál) Miklós három meggyilkolt kislányt talált bestiálisan feldarabolva, (fejük levágva) nagy vázákban 'eltéve', bepácolva, befűszerezve, amit a kegyetlen gyilkos, mint állati húst szándékozott kiárulni. Miklós megint csodát tesz feltámasztja a kislányokat, visszaforrasztja fejüket, és megmenti őket.

Szent Miklós minden jósága ellenére mégis ott hordozza magával az ördögöt, hiszen a 'krampusz' vele van, mint egy figyelmeztetés: itt kereszténységről van szó ahol a bűnnek, a megfélemlítésnek – még ha mókás módon, képletesen is –, de a fenyegetésnek szüntelenül ott kell lennie. Miklós megajándékozza a 'jó' kisgyerekeket, a krampusz meg virgácsával elpáholja a rosszakat.
 

Szerző: katolnai  2010.02.05. 17:40 Szólj hozzá!

Címkék: szent mihály krampusz theotokhosz archimandritei apolloniosz

A bejegyzés trackback címe:

https://egyhazatyak.blog.hu/api/trackback/id/tr71732189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.