Calamában az V. század legelején a keresztény-donatista Crispinus püspök alatt, még mindig gazdag és szabad élet virágzott, követve azt a több évszázados tradíciót, ami türelemmel és kölcsönös tisztelettel segítette az ősi város polgárait a harmonikus együttélésben. Az idillikus állapot mindaddig fennállt, míg Ágoston oda nem küldte egyik bandatagját, Possidiust, hogy szerezze meg  a hatalmat. Possidius első lépésként szerényen egy kolostort alapított, hogy legyen hol elszállásolni az igaz hit harcosait, azokat a szerzeteseket, akik Ágoston szárnyai alól röppentek oda. 
Possidius miután helyzetét egyre erősebbnek érezte a folyamatosan érkező új ortodoxok jelenléte által, lassan megkezdte az áskálódást, a kötözködést a békeszerető Crispinussal. Azonban a tiszta életű, idős donatista püspökbe nagyon nehéz volt belekötni, így Possidius kitalálta azt a vádat, hogy az öreg püspök megbízásából annak egyik presbitere meg akarta őt ölni. Koholt bizonyítékok alapján Crispinust és presbiterét, feljelentette a világi és egyházi hatóságoknál, volt bőven pénzük, ezáltal hamis tanúkat is könnyedén produkáltak. Ágoston szilárd hátterére támaszkodva mesterien kavarta a kalamajkát. Évekig húzódott a harc, míg 405 körül Possidius és bandája sikeresen megkaparintotta a hatalmat: győztek. Idővel munkájuk "eredményeként" a város életében kezdett minden megváltozni, egyre jobban háttérbe szorultak a pogányok, gnosztikusok, donatisták és a zsidók. Az ortodoxok egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a másképp gondolkodókra, rendszeressé vált megalázásuk, és a város irányításából is kiszorították őket: megszűnt a korábbi békés harmónia. A polgárok, és a régi nagy családok sarjai elkeseredetten nézték, hogy mit művelnek városukkal az idegen senkiházi, primitív szerzetesek. Tűrtek és nyeltek addig, míg egyszer csak betelt a pohár, 408-ban a város lakossága fellázadt és megtámadták az őket sanyargató ortodox bandákat. Possidiusnak nagy szerencséje volt, (igaz éppen csak, de mégis) el tudta hordani irháját, - akarom mondani – csuháját. 
A lázadás után, Possidius és Ágoston azonnal rohantak a császári hatóságokhoz; szaggatták csuháikat, tépték a szakállukat. Elégtételt, példás megtorlást követeltek, vért akartak látni, amit meg is kaptak és a 'rendcsinálás' halálos áldozatai, a megkínzottak szenvedései mind Ágoston és Possidus lelkén száradnak. Ha másért nem is, de ezért már mindketten megérdemelték, hogy a katolikus egyház szentté avassa őket. 
Ezen események után egy évvel, 409-ben Possidius episzkopális küldöttséget vezetett Rómába, melynek egyetlen célja volt a császári udvart a még mindig életben maradt donatisták ellen fordítani, olyan rendeletek kicsikarásával, melyek megkönnyíthetik azok teljes likvidálását. 
Possidius 416-ban, ott asszisztál Ágoston mellett a Milevumi zsinaton, ahol 59 Észak-afrikai püspökkel aláírattak egy határozatot, melyben erős, határozott fellépések megtételére szólították fel I. Incze pápát a peligiánusokkal szemben.
Egészen 429-ig élvezte teljes gondtalanságban a hatalommal való visszaélést "gyönyörűségét" Possidius, míg meg nem jelent a legendás vandál király, Geiserik, aki abban az évben Bonifacius hívására átkelt népével Észak-Afrikába. Geiserik maga is keresztény volt, - ariánus - és nem igaz az, hogy barbár módon üldözte a más vallásúakat. Pont az ellenkezője a valóság: teljes vallásszabadságot biztosított a katolikusoknak, azonban a fanatikus bajkeverőket rühellte, és így Possidiusnak két dékánja kíséretében menekülnie kellett szeretett városából. Geiserik elűzte Karthágó bajkeverő ortodox püspökét, Quodvultdeust is, de Ágostonnak is 'szerencséje' volt, hogy Hippo városa ostroma alatt meghalt, mert ha életben maradt volna - át kellett volna élnie megalázó bukását -, mert Geiserik biztosan elzavarta volna őt is a fenébe.
Possidiusról menekülése utáni korszakáról nem maradt fenn sok adat, egy helyen említik, (aquitaniai Prosper, Cronica) miszerint 437-ben még életben volt. Biztos haláláig bánta, hogy a vandálok megfosztották kényelmes basáskodó, zsarnokosdó hajlamai kiélését biztosító kiskirályságától.
 

Szerző: katolnai  2010.03.28. 10:28 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyhazatyak.blog.hu/api/trackback/id/tr471874326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása