A keresztény piktográfia szent Porphüriosz gázai püspököt (395-420) jóságos bácsinak ábrázolja, aki a bal kezében a szentírást tartja a jobbal pedig áldást oszt. Mi sem áll messzebb ettől a banditától! Életéről a legtöbb adat dékánja, Márk elfogult könyvéből (Vita Porphyrii) maradt ránk.
Gáza ősi pogány lakossága évszázadokon keresztül jogos óvatossággal és féltő elővigyázatossággal viszonyult a kereszténységhez, és szinte osztatlanul visszautasította annak tanait. Az V. század legelején még mindig nyolc pogány templom működik a városban, és jómódú polgárai hálásak voltak a régi istenek oltalmazó gondviseléséért. Ebben az időben még mindig csupán néhány száz keresztény élt Gázában, és egyetlen jelentéktelen templomukat is a városfalán kívül kellett felépíteniük, mert a gázai polgárok nem bíztak meg bennük. Minden  okuk megvolt a bizalmatlanságra, ezért mikor az új püspök, Porphüriosz megérkezett Gázára, a pogányok előre megsejtve a rosszat, látóként nyilatkozták ki: „Porphüriosz jövetele szerencsétlenséget hoz városunkra.”(Vita 19-20)

A Gázában talált állapot elkeserítette a püspököt, hiszen alig volt keresztény, és azok szinte egyáltalán nem fizettek egyházadót, továbbá, ami a legelkeserítőbb lehetett az új püspök számára: az ortodox keresztény hívők hitélete semmisnek számított a pogány vallások árnyékában. A helyzet megváltoztatásáért először a környéken fellelhető semmirekellők alakokból, az aljanépből maga köré toborzott egy szerzetesbandát, akikre már lehetett hivatkozni, és akikért már lehetett nyíltan harcolni, hatósági támogatást követelni számukra. De a pénz csak nem akart jönni, Gáza népe pedig félelemmel vegyes borzongással szemlélte a piszkos, ápolatlan, mindig éhes szürke csuhás szerzeteseket.

Porphüriosz 400-ban a jobbkezének számító Márk diakónust a konstantinápolyi udvarba küldte egy különleges felhatalmazás kieszközléséért, ami szabad kezet adott volna neki a pogányság szétverésére, kirablására. Ám a kieszközölt császári rendelet, csupán a pogány templomok, szenthelyek bezárását rendelte el, valamint a pogány ceremóniák betiltását írta elő, ami édeskevésnek bizonyult a csalódott Porphüriosznak, mert attól az ingyenélő szerzetesbanda még nem tudott jóllakni. A démoni tulajdonságokkal megáldott Porphüriosz 401-402 telén már személyesen utazott Bizáncba, és útközben maga mellé vette Palesztina püspökét, akinek egyházmegyéjében szintén jelentéktelen volt a keresztény hívők száma, és kincstára ugyanolyan üres pangott, mint Porphürioszé. Ezek ketten először nem a császárhoz mentek, hanem a fanatikus Eudoxia császárnéhoz fordultak, aki természetesen kihízelegte számukra Arkadiosz császártól az óhajtott ediktumot. A császári felhatalmazás elnyerése után teljes volt a siker; Porphüriosz megkapta a várva várt engedélyt a rombolásra, szabad rablásra és mellé még ráadásnak, - segítőtársként - a fosztogatásban már máshol is jeleskedő Maternus Cynegiust. A pribék minőségben tetszelgő Cynegiust (Künégiosz) bízták meg a tisztogatások felügyeletével, ill. a fosztogató, gyújtogató papi, szerzetesi bandák fegyveres védelmével. Gáza és Palesztina területén nyolc Aphrodité templomot és több tucat más szentélyt, (Apolló, Persephone) romboltak le, és fosztottak ki. De ha még csak ezt csinálták volna! A koncra éhes felfegyverzett keresztény szerzetesbandák botokkal, láncokkal a kezükben járták a helységeket, házról-házra raboltak, loptak, összezúzták a házakban talált szobrokat, domborműveket, minden könyvet, papirusztekercset, levelet elégettek. Aki ellenállt azt legyilkolták. Szent Porphüriosz mindig az élen járt, hátán zsákkal, amiben az elrabolt aranytárgyakat, pénzeket gyűjtötte. És ezt a haramiát is szenté avatta a katolikus egyház. Így, és csakis így terjedt el a zsidó isten, meg a fia vallása Gázában, és Palesztina nagy részén, vérrel-vassal, haramiákkal az élen formálódott tovább történelme.

„Maternus Cynegius ezer katonát küldött Apameusba, (Nyugat-Szíria) Marcellus püspök kérésére, a helyi Zeusz-templom lerombolására. Majd még abban az évben (386) Cynegius leromboltatta Sin holdisten citadella-templomát Carrhaeben, mint ahogy rátámadt Allat-Athéné templomára is Palmyrában.” (Alexandre Gryf, 'Pogányüldözés 312-365)

Kavafis görög költő így próbálta versbe szedni a keresztények tombolását: „a csodálatos Künégiosz is csatlakozott hozzá (Porphürioszhoz) keresztény csapataival.” (…) „rájuk uszították a katonákat, akik bottal, bunkóval, vesszővel megfenyítették, ütötték-verték (véresre vagy halálra), a földön fetrengőket, s megrugdosták a rebelliskedőket, a szemtelen, rohadt pogány állampolgárokat. A keresztények mindeközben lelkesen allelujázva köszöntötték a császárt meg a hatóságokat …” Voltak, akiknek sikerült elmenekülni: „A csodálatos Künégiosz először is lefoglalta a menekültek házait, elkobozta vagyonukat, marháikat, minden ingóságukat, majd magához idézte a vétkes város lakóit, s fölmutatta a pecsétes császári körlevelet, amelyben azt parancsolták, hogy sürgősen mindenütt le kell rombolni s föl kell gyújtani valamennyi pogány szobrot, kőoltárt és gyalázatos templomot.

Így csak a gyűlölködő mózesi szemléletet átvevő keresztények voltak képesek viselkedni:„Végre rombolhattak, végre nyugodtan ráronthattak szentélyekre, bálványokra, s a lakóházakban is még számtalan szobor volt …” (…) „lerohanták, megszállották Héliosz, Aphrodité, Apollón, Koré, Hekaté, Tükhé és a Krétai Zeusz buja bálványokkal teletömött templomait. Mind a hetet lerombolták, fölgyújtották, kifosztották: széthordták a kincseket s a szertartási tárgyakat.” (Kovács András Ferenc fordítása)

Így és csak is így terjedt a kereszténység mindenfelé évszázadokon keresztül, korábban soha nem látott brutális térítés segítségével, mi nélkül Jehova és fia sosem győzedelmeskedett volna.


Kevéske kritikus kortársi feljegyzés maradt ránk ebből a korból a keresztényeket illetően: a fentiekből láthattuk miért, ám mégis közölnék egyet a tisztábban látás kedvéért. Szardiszi Eunapis (kb. 400 körül) történész, híres rétor, 'Szofisták Élete' című szerzeményében úgy írja le a keresztény papokat: „Emberekre hasonlítanak, de úgy élnek mint a disznók” ... „Mindenki aki fekete csuhát hord, kegyetlen zsarnoki hatalommal bír ...”

Egy ilyen fekete csuhás atya volt, a két generációval később erőszakoskodó Shenute. A felső-egyiptomi, Atripe melletti Fehér Monostor apátja, Shenute (kb. 360-450), Porphürioszhoz hasonlóan gonoszlelkü, erőszakos pap volt, aki háborút folytatott a más vallású emberek ellen, szentélyeiket lerombolta, kegyhelyeiket meggyalázta, és jó keresztény módjára könyveket égetett.(Még belegondolni is félelmetes, micsoda pótolhatatlan kultúrkincs semmisült meg a Shenuthe-féle papok pusztításában.) Nagybátyja, Pjol apát, 385-ben bekövetkezett halála után megörökölte a monostor vezetését és az 'apát' rangját. Shenute aktív támogatója és jó barátja volt a másik türelmetlen fanatikus főpapnak, Alexandria püspökének, Kürillosznak (Cyrill), együtt utaztak a 431-ben Efezusban tartott zsinatra, ahol mindketten harcba szállhattak (marakodhattak) krisztusi elképzeléseik igazáért. Alexandre Gryf így ír Shenutról: „Nyíltan hangot adott a keresztények örömének, hogy szentélyeket és szobrokat rombolhatnak, vagy nekitámadt a „helléneknek”, hol a magatartásuk, hol a doktrínájuk miatt. Shenute rossz hírét költötte a régi kultuszoknak és szolgálóinak, különösen „Pán bálványimádó papjainak”, akik elősegítették a Nílus áradását (De Idolis Pneueit II, 47). Nekitámadt a panopoliszi Kronosz templomának is, aki az egyiptomi Petbe isten hellenizált változata volt” (Pogányüldözés 312-565)”                   

 

Szerző: katolnai  2010.03.19. 15:13 3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyhazatyak.blog.hu/api/trackback/id/tr201852407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Günsergebirge 2010.03.26. 09:13:09

Ok!
Ez a legújabb, megtaláltam :).
Szerintem a Virtuson jelezni kellene, hogy jöjjenek át ide.

Üdv!
Lebwohl

Günsergebirge 2010.03.26. 09:31:50

Össze vagyok keveredve, ez nem a legújabb.
Majd csak kiigazodok...
L.

katolnai 2010.03.27. 07:40:10

Kedves Lebwohl!
Köszönöm jöttödet és baráti hozzászólásaidat.
Szándékomban volt/van tudatni a virtus olvasókkal, hogy itt kezdeményezek egy új publikáció-elindítást, de addig nem akartam, míg csak a régicikkeim felrakásával vesződgetek.
Mivel tegnap nyitottam egy másik blog-csoportot, ahova feltettem egy új írásom, ezért még túl korainak tartottam annak propagálását.
Az új cikkem a pápaság folytatása: papasagtortenete.blog.hu/
De remélem feltudok még néhány írást tenni a közeljövőben.
Mégegyszer, köszi töretlen támogatásodat és remélem továbbra is olvasóm maradsz.
Üdv Katolnai
süti beállítások módosítása